Deák Dénes könyvtáros, műgyűjtő (1931-1993) az egyetemi évei után a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár munkatársa, majd az Írószövetség Könyvtárának vezetője volt. Az 1960-as évektől vált a huszadik század progresszív magyar képzőművészetének kiemelkedő gyűjtőjévé.

Kezdetben tevékenységét értékmentésnek, értékőrzésnek fogta fel, hiszen múzeumok, közgyűjtemények ebben az időben vásárlóként nem érdeklődtek, nem érdeklődhettek a magyar szimbolizmus, a Nyolcak művészcsoport, a Szentendrei művészet, az Európai Iskola művészeinek munkái iránt.

Anna Margit, Barcsay Jenő, Czóbel Béla, Gyarmathy Tihamér, Swierkievicz Róbert, Csíkszentmihályi Róbert, Deim Pál és több más művésszel, valamint Dévényi Iván és Dr. Keresztes László gyűjtőkkel való személyes kapcsolata és barátsága révén, jelentős önképzéssel vált művelt, igényes gyűjtővé.

Deák az 1980-as évek közepétől már törekedett a tulajdonában levő művek nyilvános bemutatására és saját múzeuma létrehozására.

1986-ban – Kovács Péter és Kovalovszky Márta művészettörténészek közvetítésével – találta meg  Székesfehérvár város vezetésében azt a partnert, amely segített megvalósítani vágyát, hogy gyűjteményének méltó végleges otthont találjon. Deák Dénes az 1960-as évektől járt az István Király Múzeum képzőművészeti kiállításaira, melyek formálták ízlését, és segítették a 20. század magyar képzőművészetében való eligazodását.