Az épület története

A Csók István Képtár épülete Schmidl Ferenc (1902–1977) tervei alapján épült 1940 és 1942 között novecento és skandináv hatásokat ötvöző stílusban. A kőlemez burkolatú, árkádos, elegáns ház építését a város kezdeményezte, vállalva, hogy az Aba-Novák Vilmos által festett és az 1937. évi párizsi világkiállításon nagydíjat nyert monumentális képsorozat elhelyezésére megfelelő épületet emel. A térre néző főhomlokzat hangsúlyát az első emeleti zárt erkély klinkermozaik (Metky Ödön) díszítése adja. Az erkély alatt helyezkedik el Kézai Simon és Anonymus kétszeres életnagyságú klinkerszobra (Jálics Ernő).

A Csók István Képtár története

Aba-Novák Vilmos Magyar–francia történelmi kapcsolatok című pannóját a párizsi világkiállításon a zsűri Grand Prix-vel jutalmazta. Talán ennek is köszönhető, hogy a Székesfehérvár központjában megépíteni tervezett Horthy Miklós Kultúrház (a mai Csók István Képtár és a Vörösmarty Mihály Könyvtár) épületének nagytermét a pannók méretéhez igazították. Amikor az épület elkészült, ezek már nem kerülhettek tervezett helyükre. A szétszerelt és hosszú évekig ládákban őrzött pannókat 2001. augusztus 20-ára újították fel.

A múzeum kérésére a Városi Tanács 1954 áprilisában múzeumi célra átengedte az évek óta kihasználatlanul álló városi kultúrházat. Az épület előcsarnoka és a két emeleti nagy terme megfelelőnek tűnt a kiállítások számára. A képtárat 1955. március 27-én nyitották meg, nevét a 20. századi magyar festészet jelentős alakjáról, a Fejér megyei születésű Csók Istvánról kapta. A megnyitón az akkor 90 éves idős mester is megjelent. Az első kiállítás – a Szépművészeti Múzeum rendezésében – a magyar festészet történetét mutatta be a 19. század elejétől az 1950-es évekig.

Az elmúlt fél évszázad alatt a Csók Képtár sok jelentős, magas művészi értékű képzőművészeti esemény színhelye volt, mellyel országos és nemzetközi hírnevet szerzett. Kulturális hatása messze túlsugárzik a város határain. Kiállításai hosszú sorában különleges, ma már művészettörténeti jelentősége van Csontváry Kosztka Tivadar első reprezentatív gyűjteményes kiállításának (1963). A 20. század magyar művészetét mintegy három évtizeden át tartó sorozatban mutatta be a képtár (a sorozat kiállításai többek között: A századforduló művészete, 1965; A Nyolcak és Aktivisták köre, 1965; Magyar szobrászat 1920–1945, 1966; Szentendrei művészet, 1969; Az Európai Iskola, 1973; Az ötvenes évek, 1981; A kibontakozás évei 1960 körül, 1983; Régi és új avantgárd 1967–1975, 1987; Mi „kelet-franciák” – Magyar művészet 1981–1989, 1993; Művek és magatartás 1990–1996, 1996). Nagyszabásúak és nagyhatásúak voltak a kortárs művészetet, annak legfőbb törekvéseit, képviselőit bemutató tárlatok is. Egyik emlékezetes kiállítás volt, amikor 1974-ben Schaár Erzsébet a képtár emeleti helyiségeire komponálta Utca című, egész életművét összefoglaló nagyplasztikai alkotását. A kiállítást Pilinszky János külön az alkalomra írt verseivel vezette be. A magyar művészettörténet számos kiemelkedő képzőművészének rendezték itt meg országos jelentőségű emlékkiállítását (pl. Erdély Miklós).

A képzőművészeti kiállítások mellett a képtár kiemelkedő néprajzi (A népművészet évszázadai című sorozatban: Festett táblák 1526–1825, 1969; Képek és szobrok, 1970; Népi építkezés, 1972), régészeti-történeti (Mátyás király kincsei, 1964; Antik művészet, 1975; Alba Regia liberata, 1988; Vallások és kultuszok Pannóniában, 1996), régészeti (Aquileia-Aquincum-Gorsium, 1995; Basilica Grandis et Famosa, 2000) és kultúrtörténeti (A bűvös tükör, 1993) kiállításoknak is helyet adott.

Aba-Novák Vilmos pannója

Az 1920-as évektől a Klebelsberg Kunó és Gerevich Tibor neve által fémjelzett kultúrpolitika nagy hangsúlyt fektetett a fiatal művészek külföldi képzésére. 1928 és 1930 között a Római Magyar Akadémia kurátora, az olasz orientáltságú Gerevich Tibor az elsők között hívta meg Rómába Aba-Novák Vilmost. A kultuszkormányzat legfőbb célja az volt, hogy a művészek „szemlélve Rómának és Itáliának nagy művészeti alkotásait, lehiggadt és letisztult ízléssel térjenek haza”. A modern olasz törekvésekkel párhuzamosan Magyarországon is megjelent a historizáló szemléletű újklasszicizmus. Hivatalos támogatása mögött nem titkolt szándékként jelentkezett a reprezentációs célok megvalósítása és a magyar művészet nemzetközi megismertetése.

A római iskolások a harmincas évek második felének nagyszabású állami és egyházi reprezentációiban kiemelkedő szerephez jutottak. Aba-Novák állami megbízásként 1937-ben festette meg a párizsi világkiállításra a Magyar–francia történelmi kapcsolatok című pannóját. Trianon után Európa politikai üzenetként is felfoghatta, hogy a magyar kultuszkormány e kiemelkedő művészeti seregszemlére a római iskola művészeit delegálta. A magyar pavilon dísztermének két oldalát borító, 7–7 darabból álló, egyenként megközelítőleg 8×2 méteres pannón Aba-Novák Vilmos, aki a monumentális műfaj kiemelkedő mestere volt, a magyar–francia kapcsolatok több száz éves történetének kulcsfontosságú eseményeit pillanatképekben, szinte filmszerűen örökítette meg. Mint a korabeli filmhíradókban, úgy sorjáznak a pannókon egymás után a barnás tónusban tartott, visszafogott színvilágú jelenetek. Aba-Novák a fontosabb témákat nagyobb léptékben kiemelte, majd végül a különböző eseményeket francia nyelvű mondatszalagokkal fűzte össze, ezzel is hangsúlyozva azokat a történelmi, kulturális, tudományos kapcsolatokat, amelyek a két nemzetet összekötik.

A művész mindössze háromnegyed óra alatt vázolta fel egy kávéházi asztalon a pannó kompozícióját, a végleges mű pedig 1937. február 2. és április 19. között készült el. A bal oldali pannón a magyar történelem nagy alakjai, fontos eseményei láthatók, bizonyítékául annak, hogy a magyar történelem számos fordulata döntő befolyással bírt a világtörténelemre. A dicső múltra az első világháború utáni helyzetben különösen fontos volt emlékezni, emlékeztetni. A pannó jobb oldalán a magyar és a francia történelem és kultúra kapcsolódási pontjait vázolta fel Aba-Novák.

A pannó bal oldalának feliratai

• Amikor a déli harangszót hallják, emlékezzenek, hogy III. Callixtus pápa azért vezettette azt be, hogy a híveket imára hívja Hunyadi János győzelméért, aki megmentette Európát az iszlám fenyegetéstől.

• A X. században a magyarok elfogadják a keresztény eszmét, megérintve Cluny-szellemének apostoli lelkesedésű hirdetőitől. Magyarország királya, II. Endre 1217-ben elindítja az V. keresztes hadjáratot, hogy segítsen a franciáknak megszabadítani Szíriát a szultán fenyegetésétől.

• Anjou Lajos, Magyarország és Lengyelország királya, akit a hálás magyar nemzet Nagy Lajosnak nevez, megalapította a Pécsi Egyetemet.

• Corvin Mátyás király, Hunyadi János fia, a reneszánsz irodalom és művészetek pártfogója volt. Corvinái a korszak egyik leghíresebb könyvtárát alkották.

• Az angolok Magna Chartája után öt [hét] évvel, a magyar II. Endre az Aranybullában törvénybe iktatja a magyar alkotmányt.

• A tordai országgyűlés 1564-ben [1568] törvénybe foglalja a szabad vallásgyakorlást, amely az ilyen jellegű törvények között az első volt a világtörténelemben.

• A XII. század végén III. Béla és hitvese, franciaországi Margit, francia román stílusban építtetik újjá az esztergomi királyi palotát.

• A francia forradalom erős ösztönzést ad a reformkori magyar nemzeti mozgalmaknak. Gróf Széchenyi adományai révén jött létre a Nemzeti Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, az első vasút, a Lánchíd a Dunán, valamint ő nyitott utat a Fekete-tenger felé. Kossuth Lajosnak, a forradalmi mozgalom vezérének javaslatára a magyar országgyűlés lelkesen megszavazza a jobbágyság eltörlését.

• Kossuth vezeti a nemzeti függetlenségi harcot, amelyet a kozákok által Erdélyben megölt nagyszerű költő, Petőfi Sándor is segített.

• In necessariis unitas, in dubiis libertas, in omnibus autem caritas. /A latin felirat magyar fordításban: A szükséges dolgokban egység, a kétségesekben szabadság, de mindenben szeretet./

• 1896-ban, I. Ferenc József és a bajorországi Erzsébet királynő uralkodása alatt a magyar nemzet megbékél a Habsburg-dinasztiával, és Duna-menti hazája nemzeti fennállásának ezeréves évfordulóját ünnepli.

A pannó jobb oldalának feliratai

• A magyar kard ezer éve védelmezi Magyarországot és az európai műveltséget.

• Liszt egyházi zenéjének és magyar rapszódiáinak első centenáriuma 1936-ban.

• A II. Szilveszter pápaként ismert Gerbert D’Aurillac elküldi a Szent Koronát Szent Istvánnak, Magyarország első apostoli királyának.

• A középkorban a francia ciszterciek hozzájárulnak a kultúra és a művészetek felvirágzásához.

• Magyarországi István, a híres festő és gobelinművész 1380 és 1420 között a burgundi hercegek kamarása volt.

• 1270-ben Szent Dié-i János megépíti Erdélyben a gyulafehérvári székesegyházat.

• A Magyarországra hívott Villard de Honnecourt megrajzolja a kassai katedrális terveit.

• Magyarországi Szent Erzsébet az esztergomi hercegprímás közbenjárásával meghívja Villard de Honnecourt-t Magyarországra.

• Egy Bethlen nevű magyar diák családja a Sainte-Geneviève-i abbénak nagy pénzösszeget, értékes ajándékokat és egy fehér lovat küld, amely köveket szállít majd a Montagne Sainte-Geneviève iskola megnagyobbítására.

• A Rákóczi induló megzenésítését Berlioz tehetségének köszönhetjük, aki az egész világgal megismertette azt.

• Magyarországi Szent Erzsébet kápolnát építtet Cambrai-ban.

• A XVIII. században a magyar gróf Bercsényi László francia huszárezredeket alakít, amelynek magját régen kivándorolt magyarok alkották. Ezek az ezredek Bercsényi vezetése alatt számos győzelmet arattak a francia hadsereg dicsőségére, az irányítás nyelve pedig a magyar maradt.

• A magyar szabadságért vívott harcaiban Apafi Mihály erdélyi fejedelem 1697-ben [1677] szövetséget kötött XIV. Lajossal. Ennek a szövetségnek a szelleme érződött II. Rákóczi Ferenc osztrák abszolutizmussal szemben folytatott harcában is.

• La Fayette egész lovasságát, akik Washington oldalán harcoltak, magyar huszárok tették ki.