Képzőművészet 

1873-ban a megye polgárainak privát gyűjteményeiből és anyagi hozzájárulásuknak köszönhetően alakult meg a Szent István Király Múzeum jogelődje, a  Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet. A gyűjtemény gyarapodásának és a művészetpártoló, múzeumbarát civileknek köszönhetően 1910-ben létrejött a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület. Az 1962-ben létesült Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága az elődöknek és az elmúlt évtizedeknek köszönhetően ma már jelentős régészeti, néprajzi, újkortörténeti és páratlan 20. századi képzőművészeti anyaggal rendelkezik.

A művészettörténész Ybl Ervin (1890–1965) 1961-ben kelt hagyatéka révén a múzeum egy jelentős műtárgyanyaggal gyarapodott. Ybl az István Király Múzeumra hagyta családi és művészeti gyűjteményét, melyből 1969-ben nyílt állandó kiállítás a Budenz-házban. Ybl Ervin érdeklődésének és ízlésének megfelelően a századfordulótól a negyvenes évekig tartó időszakból főként az alföldi mesterek és a posztimpresszionizmus harmincas évekbeli képviselőinek művei szerepelnek. A hagyaték plasztikai része a 20. század első felének szinte minden jelentős mesterét bemutatja. A festmények és szobrok a korabeli polgári enteriőrök hangulatát idéző környezetben, az Ybl család hagyatékából megőrzött bútorokkal és iparművészeti tárgyakkal berendezett ház két szintjén kerültek elhelyezésre.

Ybl Ervin hagyatéka révén jutott a múzeum a századfordulótól az 1940-es évekig terjedő időszak jelentős képviselőinek – Vaszary János, Rippl-Rónai József, Mednyánszky László, Patkó Károly, Bernáth Aurél, Szőnyi István, Aba-Novák Vilmos, Koszta József, Rudnay Gyula, Ferenczy Béni, Vedres Márk, Beck Ö. Fülöp, Medgyessy Ferenc – alkotásaihoz.

Ez jól kiegészíti azt a nagyszabású, progresszív kortárs képzőművészeti gyűjteményt, amelynek tudatos gyarapítása, építése a 60-as évek elején kezdődött el.

A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye határozott gyűjtési koncepció mentén az 1960-as évek óta fejlődik. A múzeum az 1963-as Csontváry-kiállítás országos sikerű bemutatójától hosszú időn át a magyar képzőművészeti élet egyik történelmi fontosságú bemutatóhelye lett, ahol a hivatalos irányzattól eltérő művészek egész sora kapott kiállítóteret és számos, később elismert művész bemutatkozási lehetőséget. A rangos kiállításokkal párhuzamosan fejlődött ki az egyik legjelentősebb hazai kortársművészeti kollekció. Az immár öt évtizedes múltra visszatekintő nagyszabású kiállítási program monografikus, retrospektív és tematikus kiállításokból állt, melynek kiemelkedő sorozata a 20. század magyar művészete címet viselte.

A vásárlás vagy ajándékozás révén gyűjteménybe került alkotások jelentős része az 1945-től napjainkig tartó időszakból való. Az igazán rendszeres, céltudatos gyűjtés az 1960-as évek közepén kezdődött, az azóta „Tisztelt Mester!”-ként emlegetett akcióval. Főként a pénzhiány, a vásárlási keret hiánya sarkallta a múzeum művészettörténészeit arra, hogy több mint száz képzőművésznek levelet küldjenek, azt kérve, ajándékozzanak egy-egy művet a gyűjtemény számára. A művészek ajándékozó kedvének köszönhető, hogy az összegyűlt anyag a 60-as évekről viszonylag teljes képet adott, és egyedülálló volt olyan szempontból, hogy akkoriban más múzeumok még nem gyűjtöttek kortárs alkotásokat. Ez az akció alapozta meg a fehérvári gyűjteményt. Ebben az időszakban kerültek a gyűjteménybe Anna Margit, Kassák Lajos, Kondor Béla, Korniss Dezső, Ország Lili, Borsos Miklós munkái.

A kollekció később elsősorban a Székesfehérváron kiállított művészek alkotásaival gyarapodott, de alkalmi vásárlások, ajándékozás és a kulturális minisztérium által megvásárolt hagyatékok (Barta Lajos, Bokros Birman Dezső, Schaár Erzsébet) is gazdagították a gyűjteményt. A 70-es és főleg a 80-as években jutott hozzá a múzeum többek között Bukta Imre, Deim Pál, El Kazovszkij, Haraszty István, Hencze Tamás, Jovánovics György, Keserü Ilona, Maurer Dóra, Méhes Lóránt, Révész László László, Roskó Gábor, Soós Tamás, Ujházi Péter műveihez – főként a Művelődési Minisztérium anyagi támogatásának segítségével.

A gyűjteményépítés jelenleg kizárólag állami forrásból, a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával történik. A kulturális minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával kerültek a múzeumba pl. Bakos Ildikó, Baranyai Levente, Bodóczky István, Csutak Magda, Fehér László, Herskó Judit, Kicsiny Balázs, Kósa János, Köves Éva, Kőnig Frigyes, Lovas Ilona, Ősz Gábor, Szotyory László, Szikora Tamás, Szüts Miklós, Szűcs Attila, Türk Péter, Vojnich Erzsébet alkotásai.

A gyűjteménygyarapítási koncepciónkban az utóbbi időben arra is fókuszálunk, hogy a gyűjteményt a fiatal korosztály és a középgeneráció képviselőinek alkotásaival és lehetőség szerint új médiumokkal is kiegészítsük. Így volt lehetőségünk többek között Baglyas Erika, Benczúr Emese, Eperjesi Ágnes, Gerhes Gábor, Gyenis Tibor, KissPál Szabolcs, Kotormán Norbert, Moizer Zsuzsa, Szabó Dezső, Czigány Ákos, Szabó Eszter Ágnes, Asztalos Zsolt, Tasnádi József, Várnai Gyula munkáinak és Baksa-Soós János komplett életművének megszerzésére.

A gyűjteményépítési stratégia mindenekelőtt szakmai, de nagy részben anyagi kérdés is. A Szent István Király Múzeum lehetőségei szerint folytatja több évtizedes gyakorlatát a kortárs művészeti alkotások gyűjtésében. Nagy gondot fordítunk az alkotások szakszerű megőrzésére, kiállításokon való szerepeltetésére. Saját állandó (Új Magyar Képtár) kiállításunk fenntartása és időszakiak megrendezése mellett, évente mintegy harminc alkalommal kölcsönzünk műtárgyat jelentős hazai és nemzetközi kiállításokra.

Gyakorlatunkban igyekszünk nyomon követni a kortárs művészet fontos áramlatait, gyűjteni és bemutatni jelentős képviselőit. A Képzőművészeti Gyűjtemény munkatársainak célja, hogy minden lehetőséget megragadjanak a gyűjtemény reprezentatív, a kortárs magyar művészet tendenciáit átfogó gyűjtemény létrehozására. Hagyományaink szerint, a gyűjtemény gyarapítása nagy részben összefügg a kiállítási programunkkal.

A Szent István Király Múzeum képzőművészeti gyűjteménye jelenleg körülbelül 7500 darabból áll, melynek legnagyobb része a kortárs magyar művészetet reprezentáló festmény, grafika, szobor, fotó és művészkönyv (a 7500 darabból 2200 festmény, 2500 grafika, 700 szobor, 2100 művészkönyv és fotó).

Ebből egy válogatást az Új Magyar Képtár állandó kiállításán tekinthet meg a látogató.

Az Ybl Ervin hagyaték és a Szent István Király Múzeum kortárs gyűjteményének alkotásai közötti időszakot Deák Dénes hagyatéka kitűnően egészíti ki, állandó kiállítása a Városi Képtár – Deák Gyűjtemény kiállítóhelyen tekinthető meg.

A gyűjtemény az 1900-as évektől körülbelül 1960-ig  mutatja be a magyar festészetet.

Iparművészet

A Fejérvármegyei és Székesfejérvár Városi Történelmi s Régészeti Egylet 1873-as megalakulásától kezdve folyamatosan gyűltek a régiségek, az iparművészeti tárgyak, amelyeket Marosi Arnold tematikusan csoportosított és gyarapított a megyei főnemesek, birtokosok, tekintélyes városi polgárok, közéleti emberek és jeles egyházi személyiségek ajándékozásai, de már vásárlás útján is. Így kerültek be a múzeumba a város történelmére és mindennapi életére vonatkozó tárgyak egyaránt.

Az iparművészeti gyűjtemény több mint 1600 tételből áll.

Két nagyobb egységre osztható: a mindennapi használatra szánt tárgyakra (pl. bútorok, étkészlet, órák, tükrök, gyertyatartók, csillárok) és a kimondottan dísztárgyakra (pl. gobelin). A gyűjtemény tárgyaira általánosságban a míves kivitelezés jellemző. Anyaguk szerinti csoportosításuk: fa, fém, porcelán, üveg, textil, műanyag.

Jelentősebb, összefüggő egységei: a Veszélyeztetett Magángyűjtemények Miniszteri Biztossága által összegyűjtött, Fejér vármegyei kastélyokból származó tárgyak (ezek között a képzőművészeti gyűjteménybe bekerült alkotások is vannak), beleltározva 1949-ben; Ybl Ervin művészettörténész hagyatéka, beleltározva 1968-ban; patika felszerelési tárgyak, elsősorban patika tégelyek, beleltározva 1975-ben; a seregélyesi kincs egy része, beleltározva 1976-ban.

Az iparművészeti gyűjteménybe tartoznak a kortárs iparművészek alkotásai is (szőttesek, gobelinek, kerámiák).

A iparművészeti gyűjtemény gyarapítása vásárlás és ajándékozás útján történik.

A múzeum iparművészeti tárgyai állandó kiállításon a következő helyszíneken szerepelnek:

Székesfehérváron: 

• Budenz-ház – Ybl-gyűjtemény

• Fekete Sas Patikamúzeum

• Marosi Arnold látványtár

Fejér vármegyében:

• Vörösmarty Mihály Emlékház - Kápolnásnyék

  https://kapolnasnyek.hu/muzeum

• Csók István Emlékház - Cece

  http://www.cece.hu/csok-istvan-muzeum/

• Győry-kastély - Perkáta

      https://www.perkata.hu/kinai-magyar-kulturalis-turisztikai-kozpont-letrehozasa-a-perkatai-gyory-kastelyban/

Réber László alkotásai

Réber László művei első alkalommal 2005-ben egy csoportos kiállításon szerepeltek Székesfehérváron, melyet Szűcs Erzsébet művészettörténész rendezett. Az Aranykor. Az 1960-as évek grafikája című tárlaton a korszak legkiemelkedőbb grafikusainak sorában Réber László is helyet kapott. A kiállítást követően a művész lánya, Widengard Krisztina a Szent István Király Múzeumnak több mint 1300 grafikát adott át letétbe. Az átvett művekből Gärtner Petra művészettörténész rendezésében 2008-ban nyílt retrospektív kiállítás, a székesfehérvári Csók István Képtárban. A kiállítás népszerűsége már ekkor bizonyította, hogy érdemes a művész önálló grafikai alkotásaiból és könyvillusztrációiból állandó kiállítást rendezni.

A kiállítás jelenleg a Hetedhét Játékmúzeumban látható.

RÉBER LÁSZLÓ

Réber László 1920. május 21-én született Budapesten. Iskoláit Pécsett végezte. Fiatalon versenyszerűen atletizált, gerelyhajítóként kis híján az olimpiai csapatba is bekerült. A II. világháborúban katonaként térképvázlatokat készített. A háború utolsó évében szovjet hadifogságba esett, s egy azerbajdzsáni táborban, embertelen körülmények között kellett követ törnie, hidat építenie. A fogságból 1948-ban térhetett haza lesoványodva, legyengült szervezettel. Hazatérése után egy textilfestő üzemben kezdett dolgozni, ám hamarosan eldöntötte: a rajzolásból szeretne hivatásszerűen megélni. 1949-ben karikaturistaként helyezkedett el a Szabad Szájnál, majd a lap beszüntetése után a Ludas Matyihoz került. Az 1950–60-as években négy önálló karikaturaalbuma jelent meg, melyek témáját leggyakrabban az ember hétköznapi gyarlóságaiból eredő komikum szolgáltatta. Hangulatában ezekhez a művekhez áll a legközelebb a hatvanas években készített három rövid animációs filmje. 1951-től két évig a Híradó- és Dokumentumfilmgyár rajzfilmosztályán dolgozott tervezőként. Itt ismerte meg Almássy Katalin rajzolót, akivel 1953-ban kötött házasságot. A következő évben megszületett egyetlen gyermekük, Krisztina.
Réber 1952-ben kezdett könyvillusztrálással foglalkozni. Kiállításokon 1953-tól vett részt. Alkotótevékenységét rangos szakmai elismerésekkel jutalmazták itthon és külföldön – többek között Munkácsy-díjjal, Szép Magyar Könyv-díjjal, nemzetközi művészkönyv-kiállítások arany- és ezüstérmeivel. Szuggesztív, pár vonallal kialakított alkotásai a 20. századi magyar grafika műfajának kiemelkedő jelentőségű művei.
2001. november 2-án halt meg Budapesten.