A Hetedhét Játékmúzeum gyűjteményét megalapozó Moskovszky-gyűjtemény a hazai játékmuzeológia legjelentősebb anyaga. Auer Erzsébet és Moskovszky Éva (anya és lánya) hozták létre nagyjából 1920 és 2010 között. A berendezett, kb. 70 db babaszoba számos művészettörténeti ritkaságot vonultat fel, és játéktörténeti vonatkozásai mellett a 19. századi polgárság tárgykultúráját és életmódját is tükrözi. 

A gyűjtemény létrejötte Auer Erzsébet szomorú történetével kezdődik. A jómódú polgári családból származó kislány 1903-ban született Ózdon. Szerető szüleitől – különösen bányamérnök édesapjától – sok játékot kapott. A boldog gyermekkor hamar véget ért, mert 13 éves korában meghalt az édesapja. A család Miskolcra költözött, és Erzsébet édesanyja a költözés miatt megvált kamaszodó kislánya „gyermekkori” babáitól. Férje iránt érzett gyászában megfeledkezett arról, hogy egy alig felcseperedett gyermek számára a játékok az otthon melegét, a család semmivel sem pótolható biztonságát jelentik, akkor is, ha már csak ritkán játszik velük. Auer Erzsébet így egyszerre veszítette el szerető édesapját, az otthonát és legkedvesebb játékait. E hármas trauma hatására felnőttként tudatosan kezdte el gyűjteni a játékokat. Eleinte gyermekkori kedves játékaival igyekezett visszavarázsolni az „elveszett paradicsomot”, majd gyűjtőtevékenysége kiterjedt a 19. század második felének és a 20. század elejének zömében külföldön készült, de Magyarországon használt játékaira. Férje élete végéig pártolta kedvtelését, és ebbe a gyűjtőszenvedélybe született bele egyetlen lányuk, Moskovszky Éva. Az ő számára ebben a családban a létezés alapját jelentette a régi játékok iránti érdeklődés. 

Moskovszky Éva az egyetemen a latin és a történelem szak mellett régészeti és művészettörténeti tanulmányokat folytatott, s felnőttként édesanyjával közösen, de már tudományos igénnyel végezte a régi játékok gyűjtését. Elsősorban a táblás játékok őstörténete érdekelte, ebben a témában született meg a Sors és játék, a táblás játékok eredete és őstörténete című könyve.  Munkássága során kapcsolatba került német, osztrák, dán, amerikai játékgyűjtőkkel, játéktörténészekkel, „babaológusokkal”, publikált külföldi szaklapokban, és a hazai játékkutatás kiemelkedő egyéniségévé vált.  Alapító tagja volt a Kiss Áron Magyar Játék Társaságnak, és a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeummal is szoros kapcsolatot ápolt. A Magyar Nemzeti Múzeumban 1969-ben az ő forgatókönyvére épült a Gyermeki játékok című játéktörténeti kiállítás, amely nagy hatással volt a hazai játék iránti érdeklődés és gyűjtés megindulására. Játéktörténeti tudása és tárgykölcsönzései révén 2010-ben bekövetkezett haláláig nagy szerepet játszott a magyarországi játékmuzeológia kibontakozásában.

A Moskovszky-gyűjtemény tárgyi anyaga, összetétele rendkívül változatos és sokrétű. A tárgyak legnagyobb részét a 19. századi ipari fejlődéssel meginduló európai játékipar termékei jelentik. Ide tartoznak a magyarországi játékboltokban árusított vagy külföldről vásárolt játékszerek (pl. babák, játékbútorok, társas- és logikai játékok, járművek, katonák, stb.), a mesteremberek főúri családok megrendelésére vagy saját gyermekük számára készített egyedi játékai (pl. intarziás ebédlőszekrények), valamint Moskovszky Éva gyermekkori játékai is (pl. Steiff állatfigurák, babák, játékbútorok).  A gyűjteményi anyag jelentős részét alkotják azok a tárgyak, amelyek eredetileg nem játéknak készültek. A mesteremberek felnőtt tárgyakhoz készített mintadarabjai (pl. bútorok és kályhák) vagy a felnőttek kisméretű használati tárgyai (pl. táncrend, szuvenírként árusított emléktárgyak, búcsújáróhelyek kisméretű kegytárgyai, miniatűr könyvek, ékszeres dobozok) játékká válhattak, amikor kikerültek az eredeti használatból. Ezek egy része még a gyűjteménybe kerülésük előtt, más részük pedig a gyűjtés gesztusával, a gyűjtők tárgyakat elrendező (játék)tevékenységével vált játékká. A tárgyak legkisebb, harmadik csoportját saját készítésű „játékok” alkotják (pl. tájképek, babaruhák, könyvek, füzetek, rajzok), amelyek a gyűjtők – főként Auer Erzsébet – alkotótevékenységéből származnak.
A több ezer miniatűr tárgy a gyűjtők által babaszobákba rendezve, hétköznapi életvilágok részeként tárul fel a látogatók előtt, s ez a sajátos elrendezésmód lehetővé teszi, hogy a kiállítás megtekintése során könnyedén élhessük bele magunkat régi korok világába, és azonosulhassunk elődeink örökségével.