Az itt őrzött csontok különböző szempontú tudományos vizsgálata jelenleg is zajlik, legfrissebb eredményeik egyike közelebb vihet Mátyás király azonosításához. A megjelent sajtóhírekre hivatkozva közleményt ad ki a Szent István Király Múzeum.

Egy különleges koponya, mely vélhetően Hunyadi Mátyásé

Az egykori koronázóbazilika romjainál előkerült csontmaradványok közül most egy különleges koponyát is vizsgáltak a kutatók, melynek a modern tudományos eszközök segítségével a grafikus arcrekonstrukciója is elkészült. A folyamatot több lépésben végezték el a szakemberek: antropológiai elemzésre alapozással, a lágy szövetek és arcvonások rekonstrukciójával, és a haj, arcszőrzet és egyéb külső jegyek meghatározásával. 

Az I/10 jelzéssel ellátott egyénről tudható, hogy a férficsontváz bolygatott, de szinte hiánytalan állapotban került elő 2002-ben, a Biczó Piroska vezette ásatáson. A feltárások dokumentációjából az is kiderül, hogy a Szűz Mária Bazilika déli mellékhajójában került elő a csontmaradvány, 43-47 évesen hunyhatott el az Éry Kinga által feltételesen Habsburg Alberttel azonosított egyén. Ugyanakkor a kutató is kiemelte a DNS vizsgálatok fontosságát, amelyek tisztázhatják a kérdést.

A Magyarságkutató Intézet szakembereinek a kutatások során felkeltette a figyelmét az, hogy az I/10-es számmal ellátott koponya morfológiai szempontból sok hasonlóságot mutat Corvin Jánoséval. Az összehasonlító elemzések alapján feltételezhető, hogy a koponya Mátyás királyé lehetett, a biztos megállapításhoz azonban további tudományos vizsgálatokra van szükség.

Az előzmények

A középkori Magyar Királyság egyik legjelentősebb városa Székesfehérvár volt, a koronázások (38 magyar király), királyi temetkezések színhelye (15 uralkodó), valamint országgyűléseknek, országnagyok tanácskozásának, királyok hadba vonulásának és hazatérésének adott otthont. Jelentőségét növelte, hogy itt őrizték a koronaékszereket az Árpád-korban, és a királyi ereklyekincseket is.

A török hódoltság alatt a sírok többségét kifosztották. Az uralkodók és előkelők maradványait a 19-20. század során tárták fel, majd a csontvázakat különböző helyeken tárolták, míg végül 2000-ben az osszáriumba kerültek, III. Béla és Antiochiai Anna kivételével.

Napjainkban a modern tudomány (a genetika, az antropológiai alapokon nyugvó arcrekonstrukció és számos más kutatási mód) lehetőséget ad arra, hogy nagy pontossággal vizsgálhassák a csontokat, olyan módszerekkel, amik eddig nem voltak lehetségesek.

Az Árpád-ház férfi tagjaira jellemző DNS-t 2018-ban azonosította az Országos Onkológiai Intézet vezette nemzetközi kutatócsoport, majd 2021 januárjában a lepoglavai kutatásnak köszönhetően sikerült azonosítani Corvin János és Corvin Kristóf – azaz a Hunyadi-ház férfi ágának – DNS profilját. Ez azért is fontos, mert ennek segítségével a székesfehérvári osszáriumban nyugvó Mátyás király maradványait is azonosítani lehet.