Az antropológus munkájáról az átlagembernek a Dr. Csont című sorozat jut eszébe. Holttestek, csontok, boncterem. A valóság ennél árnyaltabb. Rácz Piroska, a Szent István Király Múzeum antropológusa a munkáját mutatja be.

Rácz Piroska, antropológus, egy gyermekkoponyát tart a kezében. Kép: Bohus Vera

Na de akkor mivel is foglalkozik az antropológia?

Az antropológia szó jelentése embertan. Ez a szó azonban több tudományra is utalhat, így pl. a kulturális antropológiára, mely a biológiai antropológiától jelentősen különbözik.

A biológiai antropológia egy természettudomány. Az emberfélék családjának kihalt és ma élő változatait, elsősorban a genetikai és környezeti hatásokra kialakult normál változatokat tanulmányozza. Mindezekből következik, hogy egy antropológus akár élő embereket is vizsgálhat (gondoljunk pl. a sportantropológiára, vagy a jobb- és balkezesség előfordulásának vizsgálatára). Ez a tudomány tehát elég sok mindent foglal magába, amelynek a népszerű filmsorozatban bemutatott igazságügyi antropológia csak az egyik részterülete.

A múzeumi munka során az antropológiának egy másik részterülete, a történeti embertan kerül előtérbe. A történeti embertan a történeti időkből (vagyis a mezolitikumtól a középkorig terjedő időintervallumból) származó emberi csontvázleletek, mumifikálódott tetemek, valamint művészeti alkotások alapján próbálja rekonstruálni egy-egy régebben élt közösség biológiai arculatát. A munka a régészeti kutatásokkal szorosan összefügg.

A történeti embertanban az egyedi jellegeknek nincs olyan nagy szerepe, mint az igazságügyi antropológiában, bár természetesen ezek is feljegyzésre kerülnek. Néhány kiemelkedő leletnél azonban az egyén külön is fontos lehet, így például híres történelmi személyek maradványai esetén.

Egy lelőhely vizsgálata során minden csontvázról kitöltünk egy adatlapot, amelyen természetesen szerepelnek az egyéni azonosító adatok: a lelőhely neve, a sírszám stb. Feljegyezzük, mely csontvázrészek vannak meg – az ugyanis igen ritka, hogy teljes csontvázzal dolgozhatunk. Ezután megfigyeljük mindazokat a jellegeket, amelyek az elhalálozási életkor becslésére és a nem meghatározására alkalmasak, s az adatlapon rögzítjük ezeket. Külön-külön rovat szolgál a fogazati jellemzők, a koponya és a csontváz méretei, a normál egyéni változatok és a kóros elváltozások számára. A hosszúcsontok méreteiből felnőttek esetén a testmagasságot, gyermekek esetében az életkort is megbecsülhetjük. A történeti embertannal foglalkozó szakember számára elengedhetetlen az emberi csontváz anatómiájának alapos ismerete.

Az adatlapok kitöltése után következik a munka nagyobb része, az adatok összesítése, értelmezése. Ennek eredményeképpen megadhatjuk a közösség nemi arányát, életkori és rasszbeli összetételét. A koponya és a csontváz méreteit statisztikai módszerekkel kiértékeljük. Képet kaphatunk a népesség általános egészségi állapotáról, egyes betegségek előfordulásáról, gyógyítási szokásokat figyelhetünk meg. Az adatok lehetővé teszik különböző korban és helyen élt közösségek összehasonlítását, vagy éppen elkülönítését. Eredményeinket természetesen a régészeti megfigyelésekkel is összevetjük.

Az ásatás során előkerült csontvázak – a régészeti leletekhez hasonlóan – leltári számot kapnak, és a múzeum gyűjteményébe, raktáraiba kerülnek. Innen időnként előveszik őket, kiállítás vagy újabb vizsgálatok céljából. Hiszen a tudomány fejlődik, mindig újabb módszerek jelennek meg…

Rácz Piroska, antropológus

Az adatlapra először a csontváz azonosítási adatai kerülnek rá.

A sérült, törött csontok összeragasztása elsősorban a mérés szempontjából fontos. A néha egészen apró, összeillő darabok megtalálása kirakóhoz hasonlít.

Az ábrán a színezés jelzi, mely csontvázrészek maradtak meg.

Ennek a gyermekkoponyának hiányzik az arci része, a csontváz is hiányos.

A képen a gyermek karjának csontjai láthatók. A csontvégek még nem csontosodtak hozzá a középrészhez, erre utal azok hullámos felülete is.

Egy tejőrlőfog, a hozzá tartozó állcsonti rész nélkül. A leletek tisztításakor az ilyen „szóló” fogak apró méretük miatt könnyen elkeverednek más koponyákhoz vagy elvesznek.

A vázcsontok mérése csontmérőlapon. A képen a singcsont látható, a méretből a gyermek életkorát meg lehet becsülni.

Referenciatáblázatokból leolvasható az adott csonthosszhoz tartozó életkor-intervallum. A háttérben koponyamérő fémeszközök láthatók: Mollison-féle kraniophor, tapintókörző, tolómérce.

A gyermek életkora 9-12 év közé tehető. Továbbá megállapítást nyert, hogy a még fejlődő gyökerű tejőrlőfog biztosan nem ehhez a csontvázhoz tartozik. Ebben az életkorban ugyanis zománca már kopottabb, gyökere pedig felszívódóban lenne.

Egy másik, nagyon jó megtartású gyermekkoponya.

A vizsgálat végén a leletek elcsomagolása következik, átlátszó polietilén zsákba, azonosító felirattal együtt.

Képek: Bohus Vera