.
Szotyory László: Zuhatag c. képe kapcsán.
Ridley Scott a filmes tájlíra egyik legnagyobb alakja. Ott van például a Szárnyas fejvadász nyitóképe ezerkilencszáznyolcvankettőből, az eljövendő poszt-Los Angeles olajmezőként lángoló, sötét és beláthatatlan víziója, melynek külön neve van a filmtörténetben: The Hades Landscape, vagyis hádészi látkép. De eszünkbe juthat mondjuk a hetvenkilences Alien-film éppúgy, mint legújabb előzménye is, a nem kevésbé mítikus Prometheus..
A kezdő képsorokban grandiózus felvételek a Föld gyermekkorából. Vulkanikus kősivatagok és rezzenéstelen víztükrű tavak, érintetlen, ember nem járta tájak fölött siklik a kamera, amíg meg nem áll egy bővizű folyónál. Marc Streitenfeld zenéjét egy percre itt megszakítja a zuhatag robajló hangja, a vízesés fölött pedig egy óriási repülő csészealjra leszünk figyelmesek, amelyből egy Tervezőnek hívott földönkívüli sétál a vízpartra ünnepélyesen, amíg a hangsáv felsőbb szféráiban kóristák, vonósok légiói zúgnak egy magányos kürtszólamot kísérve. A Tervező itt veszi magához azt a fekete, sűrű folyadékot, ami később olyan sok bonyadalmat okoz majd a filmben, itt azonban (legalábbis egyes értelmezések szerint) az idegen DNS-ével elvegyülve nem mást indít el, mint az életet, és így az emberi faj kialakulását bolygónk felszínén..
A jelenetet Izlandon forgatták, s nem először történt, hogy a sziget földjét űrutazók lába tapodta. A tizenkét emberi lény közül, akik lábukkal illették a Holdat, kilenc Izlandon készült fel az útra, az Askja-vulkán sziklás kráterében, mert ez hasonlít minden földi tájból a leginkább a Hold felszínére. S mondják, hogy a leendő űrhajósok ittlétük során megismerkedtek Izland nemzeti italával is, amit más néven Fekete Halálnak hívnak, mert a nevénél állítólag csak az íze elviselhetetlenebb. Azt nem tudjuk persze, Buzz Aldrin vagy épp Neil Armstrong reakciója hasonlított-e a Tervezőéhez, mikor kiitta a saját Fekete Halálát rejtő méregpoharat, de elgondolkodtató a párhuzam..
Ám térjünk vissza most a vízeséshez, mert ennek kapcsán tévedett Ridley Scott, mikor e kulcsfontosságú részhez ezt a zuhatagot választotta ki az összes izlandi vízesés közül. Valószínűleg egyszerűen azért, mert ez a kontinens legnagyobbja. Közel száz méter szélességben omlik itt a víz a negyvenöt méteres mélységbe a Vatnajökull gleccser olvadó jegéből Dettifossnál, másodpercenként százkilencvenhárom köbméterre rúgó vízhozammal. Ezek a számok babonázták meg minden bizonnyal az angol rendezőt. Pedig ha némileg több érzéke van a történelmi összefüggésekhez, találhatott volna nem sokkal messzebb egy másik, látványra nem kevésbé elképesztő zuhatagot Izland megszámlálhatatlan vízesése közt, ami százszor jobban illett volna a nagyszabású kezdőjelenethez..
Goðafoss vízesése persze csak tizenkét méter széles, és csak harminc méter magas, de már a nevéből sejthető, hogy az ősi istenekkel jóval szorosabb kapcsolatot ápol: konkrétan istengyilkosság helyszíne. Történt ugyanis a Krisztus utáni ezredik évben (vagy mások szerint a kilecszázkilencvenkilencedikben), hogy a pogány és a keresztény hit kiéleződő konfliktusa már-már polgárháborút szított a nép között, s az izlandi törzsfők nagytanácsa egyetlen köztiszteletben álló bölcsre bízta, hogy döntőbíró legyen a sziget lelkéért versengő erők, a régi és az új világrend között. Þorgeir Þorkelsson Ljósvetningagoði egy nap és egy éjjel gondolkodott egy vastag szőrmedunyha alá bújva, s talán Krisztus sem volt magányosabb a pusztaságban, megkísértésének színhelyén, mint a vén Þorgeir a forró szőrmedunyha mélyén, egymagában. De végül döntött: nem kérdés, ki mellett, és míg szikrázó napsütésre virradt Izland legsötétebb éjszakája, a régi isteneknek bealkonyult..
(Rossz éve volt ez az isteneknek, hisz nem csak Izlandon, de Európa másik végén is megdőlt az uralmuk: Magyarország is ekkor lett keresztény királyság Szent Istvánon keresztül, a Krisztus utáni ezredik évben.).
A frissen megtért vén Þorgeir pedig hazaindulva a nagy gyűlés után saját kezével vitte el utolsó útjukra saját istenszobrait, hogy a ma Goðafossként ismert vízesés hullámsírjába vesse végül őket. Itt lett hát vége egy világnak, és itt kezdődött egy újabb, nem háborúval, mindössze békés közmegegyezéssel, amíg a régi istenségek sorban megsemmisültek a mély mederben. S ezért lett volna méltóbb hely Goðafoss a Prometheus Tervezőjének is, egymásba fűzve két új kor kezdetét..
Ez volna hát Ridley Scott tévedése, s mióta ezt tudom, minden zuhatag fölött ott látom a csészealjat, és hallom Streitenfeld kürtjét, miközben szemembe gyűlnek Þorgeir könnyei. Az istenek halnak, az emberi él, s különös gubók szülhetnek pillét: ilyen az, amikor egyetlen képben egymásba néz a pop és az öröklét..
_ _ _ Dunajcsik Mátyás (1983, Budapest) költő, író, műfordító, szerkesztő. 2011-ben végzett az ELTE bölcsészkarán francia-esztétika szakon. Kötetei: Repülési kézikönyv (versek és prózák Korai Zsolt illusztrációival, JAK-L'Harmattan, 2007); Balbec Beach (tizenhárom távoli történet, Libri, 2012). Fontosabb műfordításai: Alain Robbe-Grillet: Érzelmes regény (Magvető, 2009); Vladimir Nabokov: Laura modellje (Európa, 2011); Oscar Wilde: Dorian Gray képmása (cenzurázatlan kiadás, Helikon, 2014). 2010 és 2011 között a Magvető kiadó nemzetközi jogokért felelős kapcsolattartója, 2011 és 2014 között a Libri kiadó szépirodalmi főszerkesztője. Jelenleg Reykjavíkban él, a Háskóli Íslands elsőéves hallgatója izlandi nyelv szakon.