A Munka ünnepének margójára

Fotó: Frecskay János
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Frecskay_J%C3%A1nos

1841. május 1-én született Frecskay János, a Magyar Királyi Szabadalmi Hivatal főigazgatója, nyelvész, újságíró, levéltáros, technológiai író, a Hon és a Szabadalmi Közlöny szerkesztője. Kevésbé ismert reformkori szakember, aki több területen is szerzett érdemeket, munkája azonban a népi kismesterségek kutatásában is megkerülhetetlen. Legismertebb művei a Találmányok könyve I-IV. (Budapest 1877-1880.) és a Mesterségek szótára (é.n.). Ez utóbbiban 50 iparágat írt le, speciális szókincsével együtt, részletes magyarázatokkal és egy német-magyar szójegyzékkel. A Mesterségek szótárát a Magyar Tudományos Akadémia felkérésére írta. A munkának voltak előzményei: "A magyar tud. Akadémia nyelvtudományi bizottságában 1882. év egyik őszi ülésén szóba jött, hogy az 1832—1835 évek óta az akadémia birtokában levő „magyar mesteremberek között divatozó műszavak" gyűjteményét ki kellene egészíttetni. El is határozta a bizottság, hogy e végből újból felhívást bocsát ki gyűjtésre, de most azt nem az akadémia tagjaihoz intézi, hanem az ipartestületekhez. E felhívást 1883-ba n a bizottság elnöke Hunfalvy Pál és előadója Budenz József előadó írták alá..." (Frecskay János: Mesterségek szótára, előszó). A felhívás azonban kevés és vegyes eredményre vezetett: "A fölhíváshoz kérdőívek és egy, az asztalosság köréből vett mintaív volt csatolva. Az 1200 példányban szétküldött fölhívásnak igen sovány volt az eredménye. Mindössze csak vagy kétszáz válaszos ív érkezett vissza, melyeknek legtöbbjére — és az az akkori iparosság műveltségének egy fokmérőjének tekinthető — az volt egyszerűen írva „vissza" vagy ez „nem fizetünk elő", a mi arra is mutathat, hogy a fölhívást el sem olvasták." - írta Frecskay, munkájának előzményeit áttekintve. Mint nyelvi gyűjtési kezdeményezés, az akadémia törekvése tehát nem járt sikerrel. Kellett találni egy olyan embert, aki műszakilag, technikailag is felkészült arra, hogy egy ilyen anyagot feldolgozzon. A szótárban jegyzett 50 mesterség között találunk "klasszikus" mesterségeket, mint ács, asztalos, kovács, bőrfeldolgozással és ruházattal kapcsolatos iparágak képviselőit, de számos egészen specializálódott mesterség is megjelenik benne, mint fésűs, rézmetsző, gyertyamártó, szappanos, könyvkötő, kárpitos, kalapos. Székesfehérváron a palotavárosi városrészben nagy számban éltek kézműiparral foglalkozók. A mesterségek egy jó részének német eredetű műszókincse az átlagembernek érthetetlen és megfejthetetlen volt és az is lenne, ha Frecskay nem végezte volna el ezt a hatalmas gyűjtést. Iparágak, kismesterségek szakzsargonját, tudását mentő munkája főleg annak fényében grandiózus, hogy a 19. század második felétől számos műveletet gépesítettek, amely a későbbiekben bizonyos szakmák megszűnéséhez, teljes átalakulásához vezetett. A múzeum palotavárosi kiállítóhelyén látható a Dittrich Ede és fia, Dittrich István kalaposmesterek műhelye, eszközeikkel, amelyeknek elnevezései és a kapcsolódó munkafolyamatok szintén német eredetűek. Frecskay munkája nélkül, ma igen nehéz helyzetben lenne az egyszeri muzeológus, aki ezeket a tárgyakat, gyűjteményeket gondozza.

A múzeum 1986-ban vásárolta meg a kalapos műhely eszközeit, berendezését.
A kép forrása: SZIKM, Néprajzi Adattár

Ha valakinek bogarászni támad kedve e szótárban, hajdani nagyapák, dédapák munkájára emlékezve a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható a mű:

https://mek.oszk.hu/11100/11134/pdf/mestersegek_1.pdf

Frecskay a leírás, gyűjtés mellett - amely kétség kívül nekünk forrásértékű, a mesterségek "oktatásszervezése" szempontjából is nagy művet tett le az asztalra. Ő maga is felhívja a figyelmet arra a változásra, ami a mesterségek elsajátításának módjában bekövetkezett a 19. század második felében - vagyis a hagyományos céhes keretek helyébe lépő ipariskolák alapjaiban változtatták meg a mesterségtanulás szociokulturális, nyelvi hátterét is. "A régi megszokás, a hagyományos elnevezésekhez való görcsös ragaszkodás nagy ellensége ugyan az újításnak, de a műhelyekben még sok helyütt dívó felemás nyelvet iskoláink lelkes tanársága, mert hiszen a mesterségeket ma már az iskolákban tanítják, ki fogja lassankint irtani. Az erre való eszközt én adom nekik a kezükbe a Mesterségek Szótárával. Nemzeti érzéstől vezetve, lelkesen munkálkodtam 1877 óta a műhelyi nyelv megmagyarosítása terén. Sikerrel-e, vagy nem? E kérdésre majd megfelel az élet."

- Paréj Gabriella-

muzeológus

Szent István Király Múzeum