Magyar Hősök Napja

A magyar hősök emlékünnepét május utolsó vasárnapján tartjuk azokra a magyar katonákra és civilekre emlékezve, akik az életüket áldozták Magyarországért. Az ünnepen általában katonai tiszteletadással egybekötött koszorúzási megemlékezést tartanak a rákoskeresztúri Új köztemetőben a magyar katonahősök emlékművénél, valamint a Hősök terén, a hősök emlékkövénél. Az elesett magyar hősök emlékezetét először az első világháború idején, 1917-ben iktatták törvénybe, Abele Ferenc vezérkari őrnagy kezdeményezésére. Abban az időben állt fel a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság, melynek feladata a települések emlékmű-állítási programjának lebonyolítása volt. Az egyik legismertebb alkotás az összes elesett első világháborús katonára emlékeztető hősök emlékköve, melyet 1929-ben avattak fel a budapesti Hősök terén, a Millenniumi emlékmű előtt.

A magyar hősök emlékköve 1940-ben
Foto: FORTEPAN/Góg Emese

A Hősök emlékünnepét az 1924. évi XIV. törvénycikk rögzítette, mely kimondta, hogy „minden esztendő május hónapjának utolsó vasárnapját ... a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékének szenteli”. Ennek ellenére az ünnepet 1945-től nem tartották meg. A rendszerváltás után újra lehetett ünnepelni az elesett magyar katonákat, majd a 2001-ben elfogadott LXIII. törvény a korábbi ünnep körét hivatalosan is kibővítette mindazokra, „akik a vérüket ontották, életüket kockáztatták vagy áldozták Magyarországért.” A Szent István Király Múzeumban őrzött korabeli gyászjelentések is azt tanúsítják, hogy a hosszú és véres első világháború városunk katonáit sem kímélte. A Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred tisztikara így emlékezik az elhunyt katonákra: „Derék jó katonákat, szerető bajtársakat ragadott ki közülünk a kegyetlen Sors, de emléküket szívünkbe zárja az irántuk érzett kegyelet és nevüket, mint a hazaszeretet, a hűség és kötelességtudás lelkesítő példányképeit az örök halhatatlanság számára megőrzi ezredünk történelme!”

A gyászjelentések alján megjelenő mondat szokásosan az elhunyt emlékének megőrzésére utal. Az 1915 áprilisában a Kárpátokban elesett Bordács János honvéd gyászjelentésén rendhagyó módon megfogalmazott mondat a hátrahagyott özvegy és a kisgyermekek mélységes gyászát, határtalan veszteségét, de nagylelkű áldozatvállalását is kifejezi: „MINDENÜNKET ODA ADTUK A HAZÁÉRT!”

Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_h%C5%91s%C3%B6k_eml%C3%A9k%C3%BCnnepe

-Braila Mária könyvtáros-

Szent István Király Múzeum