A május közepén tapasztalható, néha valóban szeszélyes időjárást a népi megfigyelések legismertebb nevén fagyosszenteknek nevezték. Ebből a szeszélyes időjárásból a napokban is kaphatunk ízelítőt, azonban az sem ritka, hogy a fagyzugos helyeken fagypont alá esik az éjszakai hőmérséklet. Szervác, Pongrác és Bonifác alakjáról alig van ennél több ismeretünk, bár nemcsak a magyar népi megfigyelések, hanem a közép-európai néphagyomány is alapvetően a májusi hideggel kapcsolja össze a szenteket. A fagyosszentek névnapján, május 12-én, 13-án és 14-én a hirtelen hidegre forduló idő tönkreteheti a sarjadó rügyeket, gyümölcsfákon, szőlőben, vagy a vetésben és a korán kipalántázott növényekben is kárt tehet.

   

A három szent eredete eltérő hagyományokat jegyez. Az idős mindszentiek úgy vélték, hogy ezek a szentek maguk is halálra fagytak, miközben köpenyükkel betegeket védtek a hidegtől, és így jutottak mártíromságra. Pongrác(†304) és Bonifác(†303), legendájuk szerint, ókeresztény vértanúk voltak, míg Szervác (†384) Maastricht püspöke volt. A Rajna mentén híres borvidék található, kultusza valószínűleg ezzel függ össze. A legenda szerint a sírját soha nem lepte be a hó, így búcsújáróhellyé vált, később templomot emeltek fölé, ahová sokan jártak gyógyulásért. Bár a szentek legendája és az időjárással kapcsolatos megfigyelések nem függnek össze a magyar néphagyományban, azonban a paraszti logika analógiás gondolkodásmódja keresett magyarázatot a jelenségre. Sok helyen gondolták úgy, hogy a májusi fagy a szentek haragja miatt jelentkezik. "Szervác, Pongrác, Bonifác megharagszik, fagyot ráz" (Berettyóújfalu). Topolyán még halálukat is ehhez kapcsolták: "Pongrác kánikulában subában megfagyott, Szervác a Tisza közepén víz nélkül megfulladt, Bonifácot pedig agyoncsipkedték a szúnyogok – ezért haragusznak ránk emberekre, és évről-évre visszajönnek, hogy bosszantsanak bennünket."

 

"A szorongás olyan erős, hogy szakrális kultuszuknak nincs nyoma: még patrociniummal, szoborállítással sem remélik, hogy jóindulatuk megnyerhető. Egyedül Szervác a kivétel, de (...) tiszteletének más indítékai is vannak." - írja Bálint Sándor, a szegedi nagytáj kutatója, neves néprajzkutató. Ugyancsak az ő gyűjtéséből tudjuk, hogy a szegedi tanyavilág idősebb lakói szerint a garabonciások valamikor el tudták űzni a fagyosszenteket, mert ha hidegebbre fordult, ráolvastak az időjárásra. "Szervác, Pongrác, Bonifác; mind a fagyosszentök, Hogy a szöllő e ne fagyjon füstöljenek kendtök!" - tartotta egy ferencszállási mondás. Sok helyen a három szent mellé egy negyedik nap is felsorakozik, az Ipoly mentén például május 15-t is a fagyosszentekhez sorolják, ami Zsófia napja: "Pongrác, Szervác, Bonifác, Zsófia is lehet gyász." A népi megfigyeléseken túl a tudomány is próbált magyarázatot találni, és már a 19. században is foglalkoztak azzal, hogy mi okozza ezt a jelenséget. Május közepén Északnyugat-Európa időjárását általában anticiklon, Délkelet-Európát pedig ciklon alakítja. A kettő közti légnyomáskülönbség okozza azt az észak-északkeleti légmozgást, amely a megszokottnál hidegebb levegőt hoz Közép-Európába. A megfigyelések szerint, ha ilyenkor nagy a hideg, hosszú ősz várható. Az esetleges fagyok miatt sok helyen csak a fagyosszentek után vetették el az uborkát, babot és palántázták ki szabadföldbe a paradicsomot, paprikát. Felhőtlen, szép idő esetén viszont jó bortermésre lehetett számítani.

- Paréj Gabriella-

muzeológus

   

Irodalom: Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium: https://mek.oszk.hu/04600/04656/html/index.htm Magyar Néprajzi Lexikon: http://mek.niif.hu/02100/02115/html/ Magyar Néprajz VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság: https://mek.oszk.hu/02100/02152/html/07/index.html