KÉT SZÁL PÜNKÖSDRÓZSA

Két szál pünkösdrózsa kihajlott az útra, el akar hervadni, nincs ki leszakítsa. Nem ám az a rózsa, ki a kertben nyílik, hanem az a rózsa, ki egymást szereti. Nem szeretlek másért, két piros orcádért, szemed járásáért, szád mosolygásáért. (Népdal, Vikár Béla gyűjtése 1909. Zala megye, Resznek)

Egyházi eredetű ünnepeinkhez számtalan növényfaj, különösen virág kapcsolódik. Több népdalunk is megénekli ezeket. Ha pünkösd kerül szóba, persze elsőként a pünkösdi rózsának is nevezett bazsarózsa, tudományos nevén Paeonia officinalis jut eszünkbe. Virágzásának ideje ugyanis május-júniusban éppen az ünnep idejére esik. Érdemes megvizsgálni közelebbről ennek a csodás virágnak a történetét. Múzeumunk könyvtárának értékes darabja Adam Lonitzer füveskönyve 1574-ből, amelynek ugyan sok lapja hiányzik, ám az akkoriban gyógyászati célokra használt növény leírása és képe épségben megmaradt benne. Ezen a nyomon elindulva vesszük szemügyre a finom illatú pünkösdi rózsa titkait.

Ma már számtalan bazsarózsa faj megtalálható hazánkban, leginkább persze dísznövényként, de ez nem volt mindig így. A telt virágú fajok méltán kertjeink díszei. Vélhetően a török időkben kerültek hozzánk. Carolus Clusius, a neves 16. századi botanikus pl. Konstantinápolyból kapott „idegen basarózsákat”, később pedig Kínából kerültek Európába a fagyérzékenyebb cserjés fajok. Kínában a legkedveltebb dísznövények közé tartozik, szinte nemzeti virágként tartják számon. A legkedveltebb díszítőelemnek számít például a porcelánedényeken, selyemszöveteken, festményeken. Később jelent meg nálunk a fehér virágú Paeonia albiflora, amely Dél-Szibériából származik. Manapság még sárga színű változatok is ismertek.

Talán kevesen tudják, de létezik egy őshonos képviselője is e növénycsaládnak a Kárpát- medencében. A bánáti bazsarózsa vagy bánsági bazsarózsa (Paeonia banatica) valódi növényritkaság. Legfontosabb élőhelyét a Baranya megyei Zengő hegy gerincén találhatjuk meg, s minden bizonnyal ennek köszönhetően mecseki bazsarózsa névvel is illetik. Érvényes tudományos neve a Paeonia banatica. Magyarország területén először Kitaibel Pál figyelte meg Hosszúhetény és Pécsvárad között 1799-ben. Hazánkban 1982 óta fokozottan védett, természetvédelmi értéke igen jelentős.

Régebben gyógyászati célra gyűjtötték, mert gyökerei és zsíros-olajos magvai alkaloidot (paeonin) tartalmaznak, amit epilepszia ellen görcsoldóként, illetve hánytatónak használtak. Ma már nem alkalmazzák gyógyítási célokra. Ezt a különleges növényfajt már a 16. század elején megörökítette a híres selmecbányai festő, akit M. S. mesterként ismerünk.

  [gallery ids="3399,3398" type="rectangular"]  

A Vizitáció, vagy Mária és Erzsébet találkozása című csodás festményén csillogó színekkel, élethű módon ábrázolta a bánáti bazsarózsát. A festményen a kompozíció sarokpilléreivé válnak a virágok.

Ezek a "növényportrék" közvetlen természettanulmányokat feltételeznek, melyek többek között herbáriumok révén is terjedhettek.

A pünkösdi rózsa históriája azonban ennél jóval korábbra nyúlik vissza. Rapaics Raymund: A magyarság virágai című könyvében részletesen ír a növény történetéről. Ő a következőket adja közre róla:  „A pünkösdi rózsa a pogány Róma rózsaünnepeinek emlékeként támadt fel a középkorban, bár valójában nem a rózsafélék közé tartozik.” (Akkoriban több más növényt is rózsaként emlegettek, a korabeli botanika még kezdetleges terminológiákat használt.) Az antikvitásban nagy pompával ünnepelték a rózsa virágzásának idejét, s a Földközi-tenger mellékének országaiban Itáliában, Hispániában és a Balkánon megőrződött e szokás. Végül a pogány hagyományokkal kibékült keresztény Róma pünkösd ünnepébe olvasztotta bele. Ezért délen a pünkösdöt gyakran a rózsák húsvétjának - pascha rosarum – nevezték. A 16. században, amikor a humanizmus pontosabb neveket keresett a megkülönböztetendő növényeknek, úgy alakult, hogy egyik helyen a korán virágzó pünkösdi rózsa a Rosa cinnamomea nevet kapta, másutt pedig Paeonia officinalis lett az elnevezés.

A rózsák közé számították a lovagkorban is a bazsarózsát szép piros virágaiért. Bingeni Hildegard apácafőnöknő már említi a XII. században. Korábbi auctorok, nem mint kerti virágot tartották számon, hanem mint vadon termő gyógynövényt. Sem Theophrastus, sem Plinius nem sorolták a koszorúnövények, a mai értelemben vett virágok közé. Ellenben a régiek babonás erőt tulajdonítottak neki, amelyet Paionia néven ismertek. Paion, a legendás görög orvos után kapta nevét, akiről a monda azt tartotta, hogy az alvilág sötét istenét, Plutót a basarózsával gyógyította meg. Ezért hordja ez a növény mai napig is a Paeonia nevet a tudományban. Már az ókorban két faját különböztették meg, egyiket hímnek, a másikat nőnek tartották. A Paeonia corallina klárispiros magjáról kapta faji nevét. Ennek magvait kláris (gyöngysor) módján felfűzték s a füzért a csecsemő nyakába akasztották, gondolván, hogy megkönnyíti a fogzást. A Paeonia officinalis gyökerével szolgálta az embert az ókorban. A basarózsa gyökerét a görög gyökérásók, a mai gyógynövényárusok ősei, titokzatos szertartások között ásták ki. A régebben kizárólagosan használt basarózsa név sem magyar eredetű. Ezt a szót először egy Corvina széljegyzetei között találjuk: „peoniaca, bazar” alakban. Később a bazár vagy bazsár szó inkább basál és bazsál alakjában használatos. A délszláv „bozsur” jelentése körülbelül annyi, mint isteni.

A délszláv bozsur is eredetileg a rózsát jelentette, mint a virágok virága kifejezés. De a magyarban hamarosan elvesztette eredeti szláv értelmét. Később török hatásra a XVI. században kezd a magyar nyelvben terjedni a „basa” szó és ennek nyomán a bazsar is basa alakban jelenik meg. A basarózsa összetétel pedig a német füveskönyvek hatására jelent meg elnevezésként.  Lippay János, a Posoni kert című könyvében 1664-ben ezt írja róla:

„Paeonia, basarózsa, igen szép veres virágú, vagyon ki nem teljes veres, fehér is van. Teljes vagyon veres fehér. …. Ez magigen jó a nehéz betegség ellen, ha cérnára vonják és a gyermek kezein való pulzusokra kötik. Hasonlóképen a gyökerét is. Igy ha a virágjának vizét veszik s azt innya adják a betegnek.”

Napjainkban azonban már el is feledték, hogy a bazsarózsa gyógynövényként kezdte pályafutását.  Bárhogy is legyen, csodás illatával és gyönyörű virágaival a bazsarózsa, pünkösdi rózsa ma is megörvendeztet bennünket és aki teheti ültessen belőle, és védje természetes élőhelyét.

-Krizsány Anna-

Felhasznált irodalom: https://hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A1n%C3%A1ti_bazsar%C3%B3zsa https://mek.oszk.hu/01600/01652/html/elemzes.htm Dr. Rapaics Raymund: A magyarság virágai Bp. 1932.