Szent Iván éjszakájáról a legtöbb embernek talán a tűzgyújtás, tűz feletti átugrás jut eszébe. A jeles naphoz azonban sok érdekesség kapcsolódik, ebből villantunk fel néhányat. Először is Szent Iván vagy Szent János?

A naptár szerint Iván névnap, a hónap régi magyar neve Szent Iván hava. de az egyik legnevezetesebb katolikus szent, Keresztelő Szent János napja is egyben a június 24-e. Gondolhatnánk azt is, hogy két szent, akik egy napon osztoznak, de valójában az Iván név a János szláv eredetű változata, illetve a régi magyar Jovános, Ivános alakjából származik. Keresztelő Szent János pedig nem véletlenül esik június 24-re, a régi nyári napforduló napjára.
A nyárközép napja - elsősorban a mezőgazdasági termelésen alapuló társadalmak esetében - az év egyik legjelentősebb napja a neolitikumtól kezdve. A június 23-ról 24-re virradó éjszaka az év legrövidebb éjszakája, ami a sötét órák számát illeti, ezért jelentősége szimbolikus is: a fény és a világosság győzelmét fejezte ki a sötétség és a halál felett. E diadal pedig utal a természet megújuló erőire, körforgására, az emberi élet ciklikusságára, a születés, párválasztás, gyermekáldás, halál egymást követő örök folytonosságára. Éppen ezért, ehhez az éjszakához/naphoz számos rítus és rituálé kapcsolódott, és a hagyományőrzés ma is sok variánst tart fenn világszerte.
A fény, a tűz szimbolikája hangsúlyos, így szinte a tűugrás, a tűzzel kapcsolatos szokáscselekvések szinte minden kultúrában felfedezhetőek. A tűz fölötti átugrást tisztító erejűnek vélték, amely segít elűzni a gonoszt, bajt, betegséget.

Az európai szentiváni szokások fő vonásaikban megegyeznek, lényeges elemei a tűzgyújtás (tűz átugrálása, fáklyagyújtás, stb), mágikus cselekedetek, melyek tűzzel vagy vízzel kapcsolatosak, szerelmi varázslás, jóslás, egészségvarázslás.
A magyar néphagyományban és más népeknél is ismert hiedelem, hogy ilyenkor a kutak és források vize körül füstöltek, hogy a sárkányok és kígyók mérgét elűzzék. Ugyanígy az állatokat is megfüstölhették, vagy áthajtották a füst felett őket, hogy ne bogározzanak, ne betegedjenek meg. Az üszkös fát a hernyók elleni védekezésképpen is használták a veteményes kertben. Az ünnep estéjén kötött koszorúnak védő erőt tulajdonítottak, ezért a ház elejére akasztották tűzvész ellen.
Ugyancsak gyakori szokás a tűzugrálás alkalmából a parázsba dobott gyümölcs, alma elfogyasztása, amelyet mágikus tárgyként használtak, egészségvarázslásra. A sült almát a gyermekeknek adták, hogy egészségesek maradjanak; de volt, hogy eltették és később a megaszalódott gyümölcsöt fog- és hasfájás kezelésére alkalmazták (Szeged környéke). Néha sírokra is tettek a sült almából (Baranya).
A házasságjóslás és varázslás ugyancsak a Szent Iván napi szokások egyik eleme. A lányok búzavirágból font koszorúval a fejükön ugrották át a tüzet, majd a legközelebb álló fűzfára hajították, és úgy tartották, hogy akié fennakad, az még abban az évben férjhez fog menni (Nógrád).
A gazból gyújtott tűz egyfajta terményvarázslásként működött. Sok helyen úgy vélték, hogy gaz égetésekor tiszta lesz a gabona és jobb lesz a termés, de tűzgyújtással védték a földeket a jégveréstől, dögtől és a ködtől.
Irodalom:
Bálint Sándor: Ünnepi kalendárium I-II. http://mek.niif.hu/04600/04656/html/unnepiki0101/unnepiki0101.html
Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. http://mek.niif.hu/02100/02152/html/07/138.html

Paréj Gabriella
néprajzos muzeológus