Augusztus 29. a Magyar Fotográfia Napja, annak emlékére, hogy hazánkban 1840-ben ezen a napon készült először fénykép, azaz dagerrotípia. Múzeumunk Újkortörténeti Gyűjteménye többezer, főként székesfehérvári és Fejér megyei vonatkozású felvételt őriz, köztük olyanokat, amelyek a város első állandó fényképésze, Pribék Antal műterméből származnak.

Pribék Antal az 1870-es években. A felvétel saját műtermében készült.

A fénykép hátlapja a műterem helymegjelölésével.

Az 1821-ben született fiatalember ügyvédi végzettséget szerzett, majd néhány év múltán a tanári pályát választotta – a főreáliskolában a magyar nyelvet, számtant és természetrajzot oktatta –, ám ez sem váltotta be a hozzáfűzött reményeit. Kitanulva a fotográfia mesterségét, 1860-ban a mai Várkörúton nyitotta meg műtermét, ahol a cégjelzések tanúsága szerint társsal, majd társakkal dolgozott. Egyik ilyen társa volt Bülch Ágost magyar királyi udvari fényképész, akivel 1879-ben együtt állított ki a fehérvári országos mű-, ipar-, termény- és állatkiállításon. Ennek megrendezésében is nagy érdemei voltak. A nyolcvanas években fotóit már egyedül szignálta.

Hol is volt a várkörúti műterem? A legkorábbi fotók hátlapjain „A’ volt Pendl kertben” megjelölést olvashatjuk, később – a szomszédos zsinagóga felépülte után – „Az izraeliták uj imolája mellett”, a „csatorna parton az izraeliták imolája/imaháza mellett” feliratot használta. Az épület helyén ma kormányhivatali irodaház áll.

Pribék műterme rendkívül népszerű volt, a város polgársága gyakran kereste fel, és rendelt tőle portrét. Ezek egy részét az utódok ma is őrzik otthonaikban.

Fiatal hölgy portréja

A fotó hátlapja, Pribék és Bülch nevével

Kisfiú portréja („L. Jóska”)

A portré hátlapja, Pribék Antal nevével

Ügyfelei számára vonzó volt, hogy „Mindennemü még egész életnagyságu valamint szinezett és stereoscop képek is készittetnek.”, és „A felvételek borus időben is kellö sikerrel eszközöltetnek.”

Fiatal férfi portréja

A portré hátlapja reklámmal

Több székesfehérvári és megyei főméltóságról készített portrét. Szőgyény-Marich László főispán és dr. Dulánszky Nándor megyéspüspök portréját a városháza számára emlékbe, ajándékként elkészítette. Sajnos ezek a bizottsági gyűlés termében elhelyezett képek nem maradtak meg, még másolatban sem. Nemcsak az első, de az egyik legjelentősebb helyi fényképész volt. Ő készítette az első városképeket, amelyek jelentős része múzeumunk gyűjteményét gazdagítja, ahogy ma már dokumentumértékű, Fejér vármegyei kastélyokról készített fotói is.

Díszes fogatú bérkocsis valahol Fehérváron

A mohai Ágnes-forráshoz tartozó épületek

Az elismert fotográfus jelentős közéleti szerepet is vállalt. Az addigi városvezető, Drucker József bukása után 1869-ben a közgyűlés helyettes polgármesterré választotta. Ezt a tisztséget 1872-ig töltötte be. Bár a helyi sajtó általában tárgyilagosan számolt be tevékenységéről, az országos újságok, élükön a Borsszem Jankó című élclappal, rendszeresen gúnyolódtak rajta. Amikor csekély szótöbbséggel leváltották, a felkínált árvaszéki elnökséget és tanácsosi állást elutasítva inkább visszatért választott szakmájához. Anyagi helyzete már a hetvenes években megrendült: a korabeli sajtó szerint konzervatív szemlélete a technikai újítások elutasításában is megmutatkozott. Ezért és nehéz természete miatt egyre kevesebben vették igénybe szolgáltatásait. Végül a csőd szélére került, vagyona jelentősen megcsappant. Megmaradt ingóságait adósságai fejében árverésre bocsátották. Végső elkeseredésében 1888. augusztus 16-án önkezével vetett véget életének: ciánkálival megmérgezte magát. Másnap a városi kórházból vitték a temetőbe. Szegényen maradt, gyermektelen özvegyét 1902-ben a város temettette el.

A műtermet előbb Fodor József, majd az Elbl és Pietsch cég, később Pete Gyula és nővére, Ilona vette át. Az utolsó fényképész, Pataki Mária 1946-ig dolgozott a nagymúltú üzletben.

Szerző: Váczi Márk