1989. december 15-én egy nemzetközi emlékülést rendezett a Szent István Király Múzeum, Bátky Zsigmond halálának 50. évfordulója alkalmából. Ennek alkalmából A Palotavárosi Skanzenben, a Rác u. 11. szám alatti parasztház udvarán egy diófát ültettek el neves kutatónk emlékére. December lévén, a földet csákánnyal kellett kibontani a fának, amely túlélte az ültetés nem szokványos körülményeit.

Bátky Zsigmond azon kevés 20. századi néprajzkutatók közé tartozik, akikről utcákat neveztek el, de valószínűleg kevesen tudják, hogy ki is volt ő. 1874-ben született a Komárom-Esztergom megyei Kocson, paraszti származású családba. Az ifjabb Bátky Zsigmond korán Budapestre került, mind középiskolai, mind felsőfokú tanulmányait Budapesten végezte. 1900-ban doktorált földrajzból. Kedvenc kutatási témái mindig több tudomány határterületén mozogtak, a népi építkezés, gazdaság- és településföldrajz témái és nyelvészeti kérdések is foglalkoztatták.

     

Olyan fontos, ma is hivatkozási alapnak tekinthető munkák kerültek ki a keze alól, mint a Magyarság néprajza, amelyet Bátky szerkesztett és amelybe összefoglalást írt a táplálkozás, építkezés, a mesterségek témáiból. Kogutowicz Károllyal közösen szerkesztette meg Magyarország néprajzi térképét kéziratos formában, amelyet 1918 őszén (1919-ben kisebb méretben, nyomtatott formában ki is adták), és számos későbbi etnikai térkép készült e mű alapján. Muzeológiai működése is sokoldalú volt. Részt vett a Magyar Néprajzi Társaság Emberföldrajzi Szakosztályának működésében, 1896-tól az Magyar Nemzeti Múzeum néprajzi osztályán, majd könyvtárában dolgozott. 1919 őszén kormánybiztosként lett a néprajzi osztály vezetője, majd 1920-tól kinevezett igazgatója is. Részt vett a trianoni béketárgyalások előkészítésében. Tizennégy évig, nyugdíjba vonulásáig (1934) vezette a Néprajzi Múzeumot, emellett 1932-ben őt bízták meg a Nemzeti Múzeum főigazgatói teendőinek ellátásával is. 1939-ben halt meg. Muzeológusként szerzett tapasztalati nyomán írta meg az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére (1906) című kötetét, amely alapmű a magyarországi muzeológiában és azóta is tananyag az egyetemi képzésben.

   

Bátky Zsigmond nevét számos településen viseli utca. Székesfehérváron 1983-ban, a Palotavárosban neveztek el utcát. Az 1989-ben rendezett emlékülésen pedig Bátky szellemében dolgozó, módszerét követő, továbbfejlesztő szakemberek, tanítványai vettek részt és írtak tanulmányokat az emlékkönyvbe (Ideen, Objekte und Lebensformen. Gedenkschrift für Zsigmond Bátky, Székesfehérvár, 1989.), ezzel is tisztelegve munkássága előtt. 2020. májusában rendhagyó körülmények miatt, egy országos kezdeményezés eredményeképpen májusfa lett Bátky Zsigmond diófája.

Az erről készült kisfilm megtekinthető itt:

 

-Paréj Gabriella-

muzeológus

 

Irodalom: Ideen, Objekte und Lebensformen. Gedenkschrift für Zsigmond Bátky, Szerk. Béla Gunda-László Lukács - Attila Paládi-Kovács, Székesfehérvár, 1989. Lukács László: Bátky Zsigmond és Kelet-Dunántúl. In: Ethnographia 1992. 103.évf. 286-291. Magyar Néprajzi Lexikon - Magyar Elektronikus Könyvtár https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-610.html