Székesfehérváron 1848. március 17-én Szluha Benedek főszolgabíró indítványára újra megszervezték a polgári őrsereget, amely a rend megteremtésében és fenntartásában játszott fontos szerepet, és a forradalom idején mintegy helyőrségként is működött. Ennek előzményei a 19. század legelejére nyúlnak vissza. A városban már az 1809-es győri csata előtt létezett az egység, amely egyfajta nemzetőri feladatot látott el, majd ebben az évben királyi rendeletre három zászlóaljba szerveződött, tagjai kék ruhát és fekete csákót viseltek. 1810-ben megtörtént az ünnepélyes zászlószentelés is. Az őrseregben azonban folyamatosak voltak a konfliktusok – olvashatjuk dr. Lauschmann Gyula vármegyei tisztifőorvos Székesfehérvár története című könyvének III. kötetében –, különösen a német és magyar nemzetiségű tagok között. 

Már a reformkorban, az 1843-as évben történt meg a polgári őrség újraszervezése, 1844-ben az újabb zászlószentelés. Erről szintén Lauschmann már említett munkájában a következőket olvashatjuk: „A polgárőrség zászlaja az maradt, amelynek felszenteléséről már az 1810. évnél szólottunk. Minthogy azonban időközben az egyik zászlóanya, gróf Zichy Jánosné meghalt, a tanács most ezt a védnökséget az elhunyt rokonára, gróf Zichy Györgynére (sz. gróf Pálffy Ludovikára) ruházta át. A zászlószalag felszentelése fényes ünnepséggel történt 1844. október 5-én, és erről egykorú színnyomatú kép is fennmaradt. A kép közepén díszbe öltözött magyar ruhás urak és nők, katonatisztek üdvözlik a zászlóanyát és kísérik a nemzeti zászlóval ékesített sátorba. A polgárőrség tagjai díszruhában állanak, körülveszik az oltárt, melynél az istentisztelet és a prédikáció volt. A kép fölött kisebb kivitelben a Megyeház tér látható, hol a polgári őrsereg első kiállása volt 1843. augusztus 16-án. Érdekes, hogy az egész Megyeház tér megtartotta alakját, az épületek is ugyanazok, mint ma, csupán a Ferenc József Nőnevelő, az akkori Farkas féle ház mellett hiányzik az emeletes ház, és helyén egy alacsony katonai őrház látható. A főkép alatt a Városház tér színnyomatú képe van megörökítve avval a jelenettel, mikor a polgári őrség 1843. augusztus 17-én esküt tett. Az egész kép négy sarkán a Püspöki Palota, a Ciszterci Rendház, a mai Magyar Király Szálló látható, oldaldíszítése pedig két polgárőrségi tiszt és két alak a legénységből szolgáltatnak. Kisebb csoportra osztott őrség menetgyakorlatai, zászló- és fegyvercsoportok övezik az egész képet, amelyet legfelül az ország, a város és a vármegye címerpajzsa ékesít. A kép tehát megörökítette azt, amit a mai jegyzőkönyv mond, hogy a megalakult egyenruhás polgárőrség fölött augusztus 16-án tartotta a tanács a hivatalos szemlét a Váraljai réten, vagyis a mai Lövölde mellett, az ünnepélyes felesketés pedig másnap volt a piacon.” 

A tudós orvos egy dologról nem számolt be, amiről talán nem is tudott, mindenesetre a Múzeum leltárkönyve megörökítette a zászlószalag cseréjének másik okát. Az intézményi leltárkönyv 1924. évi 1. bejegyzése a szalagra vonatkozóan a tárgy megnevezésénél rögzíti annak kinézetét és feliratát: „Ezüstfonállal kivarrott, világos kék zászlószalag két végén ezüst rojttal. Hossza 360 cm.  Felirata: Theresia Graefin von Zichy – Geborene Baronesse de Luschinszky”. A Megjegyzés rovatban pedig ez szerepel: „A szalag a székesfehérvári polgári őrsereg zászlószalagja volt. Azonban ezt a szalagot német felirása miatt 1844 októberében levették és magyar feliratos szalaggal helyettesítették. Ezt a jelenetet ábrázolja a polgári őrseregnek a muzeumban is meglevő képe. A levett szalagot a városi levéltárban helyezték el és innen került a muzeumba.” A cserére tehát nemcsak a korábbi zászlóanya halála miatt került sor, ez csak az egyik ok volt. A másik egy örömteli esemény: a pozsonyi országgyűlés ugyanis 1844-ben hivatalossá tette a magyar nyelv használatát a törvényhozásban, a hivatali ügyintézésben és az oktatásban. Ez a hazafiúi lelkesedést erősítette, ami abban is tetten érhető volt, hogy egyre többen magyarosították főleg német vagy szláv eredetű családnevüket. 

Szöveg: Váczi Márk