1910-es megalapításakor a Székesfehérvári Múzeumegyesületnek többek között két célja volt. Az egyik az Egylet, mint jogelőd, gyűjteményének bemutatása, a másik, hogy ezt méltó helyén, egy saját épületében tegye meg, vagyis legyen egy külön múzeumépület. A megalapításkor számos helyszín jött szóba, de a körülmények egyikben sem voltak ideálisak. Ezért az Iskola utca 16. szám alatti Pfinn-féle ház első emeletén előbb három, majd öt szobát bérelve rendezték be a múzeumot.

Gyerekek egy fehérruhás hölggyel az Iskola u. 16.szám alatti épület előtt
 

A gyorsan bővülő gyűjtemény hamar megtöltötte a helyiségeket, annyira, hogy már 1914. június 26-án Marosi Arnold, a Múzeum igazgatója, felterjesztést írt a városnak, amelyben kérte a régi árvaház bérbevételét: „Kérésünk tehát odairányul, hogy a város, mint az árvaházi alapok kezelője, engedje át a régi árvaházat évi megfelelő bérért a múzeum céljaira és azáltal nyújtson mindent arra, hogy a múzeum gyűjteményei, melyek gondozása alapszabályaink értelmében végeredményben a várost is illetik és annak kulturális kincsét képezik, biztonság, fejlődés a közművelődés szempontjából megfelelő helyre kerüljenek.” 

A Bognár utca 3. szám alatti ingatlant 1880-ban megvette a város, és 1883-tól leányárvaház működött benne. Az új Árvaház 1913-as átadásáig működött itt az intézmény. Az első világháború, majd az azt követő kaotikus időszak miatt az állandó múzeumépület ügye sem a múzeumegyesület, sem a városi tanács részéről nem merült fel. A ’20-as évek második felében meginduló múzeumi tevékenységek, mint az egyre szaporodó nagyobb ásatások, a nagyarányú adományozások, valamint a bérlemény körül kialakult jogi helyzet miatt megint terítékre került az ügy. 

1927 áprilisában az egyik egyesületi gyűlésen Marosi már arról számolt be, hogy a plébánia és a leánygimnázium épületét nem kaphatják meg, hiába kérte. De az árvaházból lett rendőrségi épületet talán igen, mert a rendőrfőnök tudtára adta, hogy költöznek az új helyükre. Ez az épület, ahogy egy gyűlésen fogalmazott: „… némi átalakítással legalább 20-25 esztendőre alkalmas lenne Múzeumnak.”. Megkezdődött a lobbizás az ügyben. Dr. Zavaros Aladár a város polgármestere, a Városi Tanács, valamint a Múzeumegyesület és Marosi között élénk levelezés bontakozott ki, amelynek eredménye, hogy a város 1927. október 31-én kiadott 245/15311/1927-es iktatószámú határozattal átengedte az épületet a Múzeumegyesületnek múzeum létesítése céljából úgy, hogy a város marad az épület tulajdonosa, így könnyebben hozzáférhetővé téve az egyesületet a különböző államsegélyek lehívásához.

Határozat az épületről

Az Egyesület 1927. november 11-én köszönetet mondott a városnak a Múzeumért, és szinte azonnal elkezdték az épület tatarozását, a minél gyorsabb beköltözés reményében. 1927. december 9-én „megkezdik a hurcolkodást”. A Várkörút kialakítása miatt az épület körútra lógó részét le kellett vágni, ezért a tatarozás, a gyűjtemény rendezése és a kiállítás elkészítése nagyon sok időt vett igénybe. Teljesen 1929 tavaszára készült el. Az ünnepélyes közgyűlés szervezése azonban hosszan elhúzódott, és így a megnyitóra csak 1929 őszén kerülhetett sor. Az esemény nagyságát mutatja, hogy az ország muzeális intézményeinek nagy része üdvözölte azt. Így többek között a Nemzeti Múzeum, a Magyar Királyi Mezőgazdasági Múzeum, a Miskolci Múzeum gratulált, de sok-sok üdvözlő távirati gratuláció érkezett. Többek között gratulált Móra Ferenc, a Szegedi Múzeum igazgatója is egy táviratban:
„_Agg Szeged üdvözli szeretettel az ifjú fehérvárt s Árpád ős magyarát ami hununk avarunk bár sikerülne kiásni honunk gyönyörű ragyogását+ mostani romjaibol s a hajdani fényre derítni nagyszívű Marosinknak / üzen így Móra Ferencz.
+ bár sikerülne”

Móra Ferenc távirat

Az új épületet, amelyben a Múzeumot berendezték a Fejérvármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület október 6-án délelőtt fél 11-kor nyitotta meg egy díszközgyűléssel. 

A múzeum épülete 

Az ünnepséget Magdics István pápai prelátus, az egyesület elnöke nyitotta meg. Székesfehérvár szabad királyi város és Fejér vármegye képviselője szólalt fel.

Zavaros Aladár beszéde

Majd díszbeszédet tartott gróf Széchényi Viktor főispán, a múzeumegyesület első elnöke, őt követte Marosi Arnold, a ciszterci gimnázium tanára, mint a múzeum igazgatója, s bemutatta az intézményt.
 

Marosi beszéde

Ezután a ciszterci reálgimnázium zenekarának kísérete mellett a közönség megtekinthette a múzeum új kiállítását, amelyhez Philipp István ciszterci rajztanár, a múzeum első illusztrátora díszes faborítású vendégkönyvet készített.

Philipp vendégkönyv

A zenekar a kornak megfelelően hazafias nótákat játszott.
 

A Ciszterci Gimnázium zenekarának hangversenye
 
A kiállítás az emeleti részen volt berendezve. Többek között volt első világháborús terem és Prohászka Ottokár püspökre emlékezve egy emlékszoba is. De kihasználták a helyet, és kiállítótérnek használták a lépcsőházat is.

9. I. világháborúra emlékező terem
 

Prohászka emlékszoba
 

11. kép Lépcsőház képek
A római és középkori kövekből a Kőtár a lépcsőforduló alatt és az udvaron került elhelyezésre.
12. Képek a Lapidáriumról (Kőtár).
Az 1929. október 6-i megnyitóval kapcsolatban a legismertebb kép, amelyen Lakatos Dénes egyesületi titkár mond beszédet. Ezen a képen szereplő személyeket gyakran összekeverik, vagy nem azonosítják megfelelően. Az alábbiakban szeretném ezt a hibát orvosolni. Váczi Márk kollégámmal közösen az alábbi képen a következő módon azonosítottuk az asztalnál ülőket, korabeli más igazolt fényképek alapján. Az asztalnál balról jobbra a következő személyek ülnek: ifj Havranek József egyesületi alelnök; Marosi Arnold múzeumigazgató; Zavaros Aladár polgármester; Magdics István pápai prelátus, az egyesület elnöke; gr. Széchényi Viktor egyesületi alapítóelnök; dr. Horváth Kálmán ügyvezető alelnök; az asztalfőn áll dr. Lakatos Dénes, az egyesület titkára.
13. kép dr. Lakatos Dénes titkári beszámolója
Az épület egy nagyobb átalakításon esett át 1937-ben amikor a Bástya utca felőli részen új szárnyat kapott. Ezenkívül 1940-ben Kotsis Iván tervei alapján a homlokzatot a funkcionalitás jegyében illeszkedjen az Országzászló tér arculatához, átalakították. Az épület azóta is kisebb-nagyobb tatarozások mellett a Szent István Király Múzeum alapja, mint az első állandó épülete az intézménynek.
A dokumentumok és tárgyak jelentős részét, amik kapcsolódnak ehhez az ünnepi eseményhez megtekinthetik az Egy múzeum tekintete – A Szent István Király Múzeum első 150 éve, “…a közönség használatára…” című múzeumtörténeti kiállításunkban november 9-ig.
Romat Sándor
Újkortörténeti Gyűjtemény